Megint elmaradtam egy 'kicsit'...millió bocsánat!
Szóval Csütörtök este: suli után hazajöttem, takarítottam és száguldottam a buszhoz, mert anyuék gépe 22:30-kor érkezett. Jó volt látni őket, bár 2 hónap azért nem volt sok távollét (igaz?). Felvettük a kocsit, és megpróbáltuk megcélozni Carlow-t. Első akadály: bal oldalt vezetni. Apu kicsit parázott tőle, de ahoz képest ügyes volt, plusz a GPS sokat segített. A lényeg, hogy villám gyorsasággal, 0:30-ra már Carlowban is voltunk. Mivel a Teach Dolmain-ban csak csütörtök este van élő zene, bedobtam őket a sűrűjébe, találkoztunk a barátaimmal és 2-ig a kocsmában hallgattuk a zenét. Apu elszórakoztatta Marine-t meg a többieket (később Marine megjegyezte hogy apu sokat szeret beszélni, tééényleg?? :D ) Itthon kicsomagoltuk a bőröndöt, nem semmi! Kaptam jópár üveg pálinkát, meg vilmost meg unicumot, meg dunakavicsot és csokikat stb... Péntek reggel kihagytam a reggeli órámat és inkább rántottát sütöttünk. Eközben a szülők találkoztak 'hőn szeretett' lakótársaimmal, Jasonnal és Shawn-nal, sajnos Ciarannal nem, ő hazament idő előtt. Kicsit lesokkolódtam, amikor Jason közölte, hogy még egy hetet maradnak, számítottam rá, hogy végre csend lesz...Mindegy.
Reggel elvittem őket a suliba (azaz apu hősiesen elvezetett odáig), körbemutogattam az épületeket. Beugrottunk Jimmy-hez (landlord), hogy bemutassam neki a szüleimet, és hogy ők is lássák, milyen kedves emberke a főbérlőm.Utána elmentünk shoppingolni és várost nézni, mondjuk nem sok mindent lehet itt megnézni. De kellemes napunk volt, felfedeztük a templomot (nem is tudtam hogy van itt ilyen puccos templom), a Tullow street-et, a Barrow-t, a Foundry-t és a Supermac's-et is :D tehát mindent helyet, ahol tengetem napjaimat. 
Mondanom sem kell, ahogy anyu belépett a konyhába, takarítani kezdett. Lehet, hogy én is átvettem ezt a 'tiszta lakás' szokását, de itt nem lehet rendet tartani, sajnálom! Pár hát múlva talán... Délután pihiztünk, romantikusan, az én szobámban, 3-asban :) aztán este elmentünk bevásárolni nekem mindenféle kaját meg piát, kihasználva az autó előnyeit. Este sétára indultunk, vagyis enni, de kiredült, hogy a legtöbb étterem 8 óra felé átalakul bárrá és nem szolgálnak fel ételt, szégyen. Azért mi mégis találtunk egy helyet, ahol tudtunk étkezni. 11 felé átvittem őket a Scraggs Alley-be, ahol szintén sok időt töltök barátaimmal. Azonban bebizonyosodott, hogy nem mindenkinek való az a hely 10 óra után :) De legalább a szülők megtapasztalták, milyen érdekes az ír 
csajok öltözködése, és emellett milyen közvetlenek! Csak egy sör erejéig maradtunk. Szombatra egy hosszabb utazást terveztünk, lementünk tehát délre, pontosabban Enniscourty-ba, ahol fél óra alatt körbesétáltunk, megnéztük a katedrálist és egy-két utcát. Kedves városka, az 'Ecet domb' mellé épült, no comment. Ezek után még délebbre merészkedtünk, egészen pontosan a Wexfordi skanzenben voltunk, ahol Írország 7000 évnyi építészetét nézhettük végig. Volt ott minden, az ősember kunyhójától a Viking sátron át a kelta építészetig. Szilvi azt mondaná, hogy ez milyen gáz, de szerintem jó volt :) Jah mellesleg akkor itt is megragadom az alkalmat, hogy boldog 18. szülinapot kívánjak a hugomnak, mostmár visszaadhatod a régi diákigazolványomat!
Persze nem hagyhattuk ki Wexfordot sem a szórásból, bár igen hamar rájöttünk, hogy nem valami izgalmas város, semmit nem találtunk ott, vagy lehet nem kerestünk eléggé figyelmesen. Mindenesetre az óceánparton voltunk. Leautóztunk egészen délre, Rosslare-be, ahol a hosszan elterülő beach-en sétálgattunk, és szedtünk kagylókat.
Nem mondhatnám, hogy szép volt, mert az idő szeles és felhős volt, olyan igazi Írországi :) Napközben felhívott Jimmy, hogy meghívnának minket egy italra este, jó ötletnek véltük, így miután hazaértünk, megbeszéltünk egy találkát estére. Kisült, hogy hozta a feleségét is. Apu megkínálta őket egy kis pálinkával, hogy megalapozzuk az este hangulatát. Gondolom látták, hogy anyuék hasonló korosztály, mint ők, és ezért volt a meghívás. Mindenestre én élveztem, elvittek minket közel Carlow-hoz, egy kastélyhotelhoz, ami pechünkre be volt zárva, így a mellette lévő golfklub bárjában ültünk le, és elfogyasztottam életem legjobb Ír kávéját, mennyei volt!!! Sokat beszélgettünk, legfőképpen a gazdasági helyzetről, az időjárásról, a szülők hobbijáról, a táncról stb. All in all nagyon jó este volt, és nagyon szép gesztusnak találtam ezt a meghívást, olyan közvetlennek és emberszeretőnek, mint maguk az írek! Este Marine hívott, hogy menjünk bulizni, de az egész napos mászkálás után már nem volt erőm bulizni, meg amúgy is most anyuékkal akartam lenni. 
Vasárnap korán reggel keltünk, csináltunk pár képet még egymásról, a szobámról :) összeszedtük magunkat, meg anyuék cuccait, és elindultunk Dublinba. Az út során megismerkedtünk 3 évszakkal: induláskor szikrázó napsütés volt, majd esni kezdett az eső és fújt a szél, az autópályán nagyobb jégeső és hóvihar ért utol minket, de mire megérdeztünk a fővárosba, megint sütött a nap. Nem volt sok időnk, mivel 2-re már a reptéren kellett lenniük a szülőknek. Elsétáltunk a hostelbe, ahol majd Szilviékkel lakunk 2 hét múlva (vagyis a bejegyzés dátumát tekintve 1 hét múlva), a folyón átkelve benéztünk a Trinity College-ba. Nagyon élveztem Dublint, mert végre élet volt körülöttem. 
A kisvárosi élet nem nekem való, itt minden tele volt túristákkal, fiatalokkal, helyes külföldiekkel :D Bevetettük magunkat a Temple Bar-ba, ami Dublin szórakozó része, a belváros számtalan bárral. Betértünk a képen látható pubba, aho délben élő zene ment!!! Nem is hiszem el, Carlowban hetente egyszer van élő zene, egy pubban. Kipróbáltuk, itt milyen az ír kávé, de meg sem közelítette az előző esti adagot. Sok sok percnyi videó készült ez idő alatt, és persze majdnem táncra perdültünk a Galway Girl című szám hallatán. Mivel az időnk véges volt, még szaladtunk egy kört a városban, beugrottunk a szuvenír shopba, majd fél 2 felé visszatértünk kis autónkhoz és a reptér felé vettük az irányt. 
Persze dubóba keveredtünk (vasárnap), és voltak kisebb fennakadások, de szüleimnek sikerült végül elérni a gépet. Nem könnyes, de búcsút vettünk, úgyis nemsokára találkozunk!!! Felültem a JJ Kavanagh buszra és röpke 2 óra múlva már Carlowban is voltam megint. Mindenütt jó, de legjobb otthon :)
De azért Dublint nem temmettem el, nemsokára megint ott leszek. Itt már mindenki javában készül a Szent Patrik napra, angolul St. Patrick's day, nagy nemzeti ünnepség, március 17-én lesz a nagy felvonulás Dublinban, és tervezzük már száz iskolatársammal, hogy erre a jeles napra felutazunk a fővárosba. Összefoglalva a szülők ittartózkodását: jó volt látni őket, jó volt, hogy hoztak nekem hazai ízeket, honvágyam még mindig nincsen, egyre jobban kezdek írré válni, de ha nem is írré, international student-é. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy ennyire törődnek velem, mondjuk érthető is, az első szülött lányuk fél évre kirepült a fészekből, nyílván kíváncsiak, életben tudom-e tartani magam (anyu közölte, hogy ügyes vagyok). Csak viszonyítás képpen: nem sok embernek jönnek a szülei meglátogatni a csemetéket, eddig Claire-től hallottam csak. Én azért örülök, és 2 hét múlva a hugom is jön meg Tomikám, és persze Ancsa meg Nóri, a party-turnus :)
Eljött a hétfő, a Rag Week hivatalos első napja. 11-kor átmentem Martinhoz és Nicolashoz, hogy bemelegítsük magunkat 1-2 sörrel. Következő állomás 12-kor Jose háza, ahol már kezdett gyűlni a nép, bár kissé mindenki másnapos volt. Innen átmentünk a Penny's áruházba, ahol minden srác vett magának egy napszemcsit, ne kérdezd miért! 2 p.m. táján belevetettük magunkat az "éjszakai életbe". Egészen elképesztő mennyiségű ember tartózkodott a szórakozóhelyeken, mi a Scraggs Alley-ben töltöttük a legtöbb időt. Szóval délután 3 óra tájt tele volt a hely részeg írekkel 
meg nem írekkel, földön csúszástól kezdve...minden volt. A Scraggsban volt a Beer-Shower (sör-fürdő) egy kabinba kellett bemenni, és sörben füdörni persze a kínácsi tekintetek előtt :) Jelentem én nem próbáltam ki, és próbáltam visszafogni a lányokat is, szerencsére sikerül. Átmentünk a Leverettbe, ahol szintén hasonló állapotok uralkodtak. Nagy akció volt, 3 euró minden ital (átszámolva ez 900Ft, ami itthon nem számítana speciális ajánlatnak, de ez Írország kérem!), így az írek iszonyatosan néztek ki olyan 6 p.m. táján. Jajj nem is mondtam, Marinehoz vendégek érkeztek.
3 csajszi Spanyolországból. Az egyik csaj, Susi itt tanult tavaly, onnan az ismeretség. Ő német. Barátnője Flavia is jött, aki szintén spanyolban tanul, de olasz. És Brittany, aki nem tanul, hanem tanít, angolt, mivel amerikai. Szóval a házat megszállták a lányok. Már elsőre nagyon szimpatikusak voltak nekem. Ez azért fontos információ, mert az egész hetet velük töltöttem, jó ha képben vagytok. Szóval hétfő este 6 felé hazamentünk, hogy összeszedjük magunkat, és elmenjünk partizni. Marine-nál ittunk. 
NY duty free-ben vett 1 literes Smirnoff vodkákat 13 dollárért!! Csak viszonyítás képpen, a Smirnoff itt 30 euró körül van. Szóval 13$~3000 Ft, 30E~9000 Ft (Írország). Mellesleg 3 finom ízben, elvoltunk, természetesen nem ittunk meg mindent. Ezután elmentünk a Temple-be, ami dugig volt emberekkel, és arra emlékszem, hogy jól szórakoztam, bár én nem is voltam részeg, mint a többiek. Marine közben drámázott, pasiügyek.... természetesen egy olyan srác kell neki, aki nagyon helyes és totálisan megbízhatatlan... 
(1 hete összejöttek Marinneal, aztán azt mondta neki, csak poén volt, ne legyenek együtt {...} hétfőn meg egy másik csajjal smárolt a Tample-ben, komolyan nem értem ezt a lányt). Ezek után áén hazamentem, mert másnap korán kellett kelni...
Kedd, Kildare. Claire kedves barátnőm szervezte az utat. Vagyis inkább csak összeszervezte az embereket, végülis 10-en nekivágtunk Kildare-nek, ami kb 20-30 km-re van Carlowtól. Korán reggel találkoztunk a vonatállomáson, és 11,40 euróért elszáguldottunk Kildare-be, azt kell tudni a kis városról, hogy kisebb mint Carlow és nincs ott semmi érdekes. A városon kívül van a Nemzeti lovarda és egy japán kert, mi oda igyekeztünk. De mivel korán mentünk, először elmentünk Kildate village-be, ami egy nagy outlet center, nem vásároltunk, bár szép rucikat láttunk. Beültünk a Starbucks-ba bedobni 1-2 kávét meg csokis sütit (sokat gondoltam rád közben Judit). 
Az állomásról külön kisbusz megy ide az outletbe és a lovardához, és mindezt ingyen, szóval nagyon örültünk, hogy nem kell kilómétereket gyalogolni, és a sofőr bácsi is nagyon segítőkész volt. Megtanultam egy új szót Brittanytól, ami nagyon tetszik :D Ki tudja mi az a belly-button? Köldök, elárulom :D Ezentúl ez lesz a kedvenc szavam. Szeretek ezzel a csajjal beszélgetni, mert nagyon szépen beszél (kisgyerekeket tanít angolul Spanyolországban), nagyon kedves és szép a haja :D Colorado-ból származik, szóval nagyon sajnálom, közvetlenül Aspen mellett lakik :D (síparadicsom, egyik álmom h ott sieljek). Visszatérve a tárgyra, elmentünk az Irish National Stub-hoz, azaz az Ír nemzeti méneshez. 
Köztudottan az ír lovak a legjobbak a világon, különök odafigyeléssel tenyésztik őket, és azért jót is tesz nekik a friss levegő meg a sok zöld. Csodaszép pacikat láttunk. A hely szépsége, hogy tele van parkokkal meg kertekkel, mint pl a Japán kert is, ahova mentünk. Egy óra volt kb bebarangolni az egész helyet, közben milliónyi képet készítettünk. Szerencsére eljött a jó idő Írországban és pulcsis idő van (legfeljebb kiskabát). Persze mi felkészültünk mindenre és nagykabátban mentünk :) Délben indult idegenvezetés, ahol egy egészen furcsa ember vitt közbe minket, fura arcszerkezete volt. Minden apróságot elmesélt nekünk, különös tekintettel a lovak fedeztetésére. Igen érdekes téma. Nagyon drága csődörök vannak itt a ménesben, és a világ minden tájárol hozzák ide fedeztetni a kancákat. Mi is tanui voltunk egy ilyen akciónak, persze messziről :D kb 3 perc volt a dolog, én ez kereken 60.000 euróba került a kanca tulajdonosának. Nem semmi!!! A Japán kert mesés volt, zöldellő kis ösvények, csorgó patakok és gyönyörű bonszájok övezték utunkat. Befejezvén utunkat megálltunk enni, szerintünk a hely legrosszabb gyorséttermét találtuk meg! 
A visszafelé 
úton mindenki elkókadt és aluszkált. Este a lányok mentek bulizni, de én itthon maradtam, mert nem éreztem jól magam, aztán márnap ki is derült hogy miért.
Csodás, az írek nem bírják 3 napig a bulit. Eléggé üresek voltak a helyek, így a Leverettbe mentünk, mert ott olcsó volt minden (3 euró). 5-en lányok táncolgattunk és iszogattunk. Az írek kicsit durvábbra fogták a nacionalismusukat, mindenki testén minimum volt 1 zászló, az arcok be voltak festve narancs-fehér-zöldre, néha a hajak is, ruhák szintén, illetve ír sportolók mezét hordták (sajnos nem tudom milyen sportágak lehettek, nem nagyon értek az ír sporthoz). Ami nagyon tetszett, hogy egész nap a bárokban a megszokott szar diszkó zene mellett felcsendültek ír slágerek is, meg nem slágerek, de folk zene. A legismertebb (számomra) a Galway girl, azt jópárszor hallottam szerdán. És a legszebb, hogy a fiatalság táncra perdült, és élveztem nézni, ahogy járják az ír néptáncot. Annyira szép a mozgásuk és a zene is olyan felvidító. Próbáltuk utánozni őket több-kevesebb sikerrel. Átmentünk a Scraggs Alley-be, ahol szintén senki ismerőst nem találtunk (international students), csak írek, mindenhol. Invázió!!! Sajnos volt egy kis nézeteltérés Brittany és Marine között, így este szétváltak útjaink, 
én Marine-al maradtam, bár nem értettem vele egyet. Ketten átmentünk Florian-hez, akit szerintem még nem említettem a blogban, ő egy francia srác, partyarc. Eleinte 4-en voltunk, majd 34-en, és rajtam meg egy német srácon kívül mindenki francia volt. Ez elég kellemetlen helyzet, mert mint mondtam, ők falkában járnak, és falkában beszélnek franciául. Nem különösebben zavarta őket, hogy ott vagyok. Szerencsére hamar megindult a nép a mai buli helyszínére, a Foundry-ba. De rég voltam itt. Szinte csak franciák meg írek voltak eleinte. Éleveztem nagyon a zenét meg a táncot, noha egy kortyot sem ittam, mivel elég betegnek éreztem magam. Mivel ír nap volt, nagy örömömre egy ír banda adott koncertet a Foundry egyik termében (ahol ezelőtt még nem jártam). 
The Young Rouges volt a zenekar neve, és ír folk zenét játszottak. Megintcsak mindenki táncra perdült, és mostmár mi is tudtunk csatlakozni, szerintem egész jó ír táncos válna belőlem :) csináltam videót, de azt nem tudom feltenni ide, akit érdekel, facebook-on fent van.
Ez egy nagyon jó nap volt :) Reggel sikerült felkelnem és be is mentem a suliba. Napközben készültem az angol tesztre, ami szótárból és nyelvtanból állt. Természetesen megint fény derült rá, hogy nem nagyon tudom a grammar-t...mármint beszédben kitűnő vagyok, de ha elém tesznek egy szöveget és be kell tennem a megfelelő igeidőt, akkor elvesztem :D na mindegy, reméljük van javítási lehetőség :D
A landlordja egy kedves hölgy, aki csinált nekünk uzsonnát és vagy 2 órán keresztük csak beszélgettünk (Marine egy családdal lakik egy nagyon szép házban). Aztán fél 10 felé Jesse hívott hogy menjünk bulizni velük, találtak egy kocsmát élő zenével. Összeszedtük magunkat, Marine felöltözött, átbicajoztunk hozzám, felöltöztem és már irány is a város. A Teach Dolman egy újabb pub, de nagyon szép régies kialakítása van, 2 emelet tömör Ír habitus. Szóval a társaság összeállt, Jesse, Jesse barátja finnországból, Claire, Ádám És én Marine. 
Nagyon jól éreztük magunkat, a zene nagyon hangulatos volt, ittunk pár sört, a fiúk meg whiskey-ztek és vodkáztak. Mások is megtalálták ezt a helyet, mert csomó barátunk megfordul az eset alatt a pubban. Kissé elfáradtam, a fiúk viszont kitalálták, hogy menjünk át hozzájuk és folytassuk a bulit ott. Szóval rendeltek egy nagy taxit, bepakoltuk a bringákat meg magunkat és átautóztunk a College Green-be. A fiúk már jól voltak és az utat végig énekelték. Náluk meg előkerült a nagy mennyiségű vodka meg az alkoholos üdítők (olyan mint a Bacardi Breezer, csak más a márka, és olcsó, 1 euró) feltuningoltuk egy kis vodkával és máris iható volt :D 
Beszélgettünk és szórakoztunk 4-ig, aztán Jesse már nagyon jól volt, elment aludni, lassan a többiek is, és Marinnal hazaindultunk. Megismételjük a bulit pénteken ugyanezzel a társasággal meg pár emberrel kiegészülve.