Megint elmaradtam egy 'kicsit'...millió bocsánat!

Szóval Csütörtök este: suli után hazajöttem, takarítottam és száguldottam a buszhoz, mert anyuék gépe 22:30-kor érkezett. Jó volt látni őket, bár 2 hónap azért nem volt sok távollét (igaz?). Felvettük a kocsit, és megpróbáltuk megcélozni Carlow-t. Első akadály: bal oldalt vezetni. Apu kicsit parázott tőle, de ahoz képest ügyes volt, plusz a GPS sokat segített. A lényeg, hogy villám gyorsasággal, 0:30-ra már Carlowban is voltunk. Mivel a Teach Dolmain-ban csak csütörtök este van élő zene, bedobtam őket a sűrűjébe, találkoztunk a barátaimmal és 2-ig a kocsmában hallgattuk a zenét. Apu elszórakoztatta Marine-t meg a többieket (később Marine megjegyezte hogy apu sokat szeret beszélni, tééényleg??  :D ) Itthon kicsomagoltuk a bőröndöt, nem semmi! Kaptam jópár üveg pálinkát, meg vilmost meg unicumot, meg dunakavicsot és csokikat stb... Péntek reggel kihagytam a reggeli órámat és inkább rántottát sütöttünk. Eközben a szülők találkoztak 'hőn szeretett' lakótársaimmal, Jasonnal és Shawn-nal, sajnos Ciarannal nem, ő hazament idő előtt. Kicsit lesokkolódtam, amikor Jason közölte, hogy még egy hetet maradnak, számítottam rá, hogy végre csend lesz...Mindegy. Reggel elvittem őket a suliba (azaz apu hősiesen elvezetett odáig), körbemutogattam az épületeket. Beugrottunk Jimmy-hez (landlord), hogy bemutassam neki a szüleimet, és hogy ők is lássák, milyen kedves emberke a főbérlőm.Utána elmentünk shoppingolni és várost nézni, mondjuk nem sok mindent lehet itt megnézni. De kellemes napunk volt, felfedeztük a templomot (nem is tudtam hogy van itt ilyen puccos templom), a Tullow street-et, a Barrow-t, a Foundry-t és a Supermac's-et is :D tehát mindent helyet, ahol tengetem napjaimat. Mondanom sem kell, ahogy anyu belépett a konyhába, takarítani kezdett. Lehet, hogy én is átvettem ezt a 'tiszta lakás' szokását, de itt nem lehet rendet tartani, sajnálom! Pár hát múlva talán... Délután pihiztünk, romantikusan, az én szobámban, 3-asban :) aztán este elmentünk bevásárolni nekem mindenféle kaját meg piát, kihasználva az autó előnyeit. Este sétára indultunk, vagyis enni, de kiredült, hogy a legtöbb étterem 8 óra felé átalakul bárrá és nem szolgálnak fel ételt, szégyen. Azért mi mégis találtunk egy helyet, ahol tudtunk étkezni. 11 felé átvittem őket a Scraggs Alley-be, ahol szintén sok időt töltök barátaimmal. Azonban bebizonyosodott, hogy nem mindenkinek való az a hely 10 óra után :) De legalább a szülők megtapasztalták, milyen érdekes az ír csajok öltözködése, és emellett milyen közvetlenek! Csak egy sör erejéig maradtunk. Szombatra egy hosszabb utazást terveztünk, lementünk tehát délre, pontosabban Enniscourty-ba, ahol fél óra alatt körbesétáltunk, megnéztük a katedrálist és egy-két utcát. Kedves városka, az 'Ecet domb' mellé épült, no comment. Ezek után még délebbre merészkedtünk, egészen pontosan a Wexfordi skanzenben voltunk, ahol Írország 7000 évnyi építészetét nézhettük végig. Volt ott minden, az ősember kunyhójától a Viking sátron át a kelta építészetig. Szilvi azt mondaná, hogy ez milyen gáz, de szerintem jó volt :) Jah mellesleg akkor itt is megragadom az alkalmat, hogy boldog 18. szülinapot kívánjak a hugomnak, mostmár visszaadhatod a régi diákigazolványomat!
Persze nem hagyhattuk ki Wexfordot sem a szórásból, bár igen hamar rájöttünk, hogy nem valami izgalmas város, semmit nem találtunk ott, vagy lehet nem kerestünk eléggé figyelmesen. Mindenesetre az óceánparton voltunk. Leautóztunk egészen délre, Rosslare-be, ahol a hosszan elterülő beach-en sétálgattunk, és szedtünk kagylókat. Nem mondhatnám, hogy szép volt, mert az idő szeles és felhős volt, olyan igazi Írországi :) Napközben felhívott Jimmy, hogy meghívnának minket egy italra este, jó ötletnek véltük, így miután hazaértünk, megbeszéltünk egy találkát estére. Kisült, hogy hozta a feleségét is. Apu megkínálta őket egy kis pálinkával, hogy megalapozzuk az este hangulatát. Gondolom látták, hogy anyuék hasonló korosztály, mint ők, és ezért volt a meghívás. Mindenestre én élveztem, elvittek minket közel Carlow-hoz, egy kastélyhotelhoz, ami pechünkre be volt zárva, így a mellette lévő golfklub bárjában ültünk le, és elfogyasztottam életem legjobb Ír kávéját, mennyei volt!!! Sokat beszélgettünk, legfőképpen a gazdasági helyzetről, az időjárásról, a szülők hobbijáról, a táncról stb. All in all nagyon jó este volt, és nagyon szép gesztusnak találtam ezt a meghívást, olyan közvetlennek és emberszeretőnek, mint maguk az írek! Este Marine hívott, hogy menjünk bulizni, de az egész napos mászkálás után már nem volt erőm bulizni, meg amúgy is most anyuékkal akartam lenni. Vasárnap korán reggel keltünk, csináltunk pár képet még egymásról, a szobámról :) összeszedtük magunkat, meg anyuék cuccait, és elindultunk Dublinba. Az út során megismerkedtünk 3 évszakkal: induláskor szikrázó napsütés volt, majd esni kezdett az eső és fújt a szél, az autópályán nagyobb jégeső és hóvihar ért utol minket, de mire megérdeztünk a fővárosba, megint sütött a nap. Nem volt sok időnk, mivel 2-re már a reptéren kellett lenniük a szülőknek. Elsétáltunk a hostelbe, ahol majd Szilviékkel lakunk 2 hét múlva (vagyis a bejegyzés dátumát tekintve 1 hét múlva), a folyón átkelve benéztünk a Trinity College-ba. Nagyon élveztem Dublint, mert végre élet volt körülöttem. A kisvárosi élet nem nekem való, itt minden tele volt túristákkal, fiatalokkal, helyes külföldiekkel :D Bevetettük magunkat a Temple Bar-ba, ami Dublin szórakozó része, a belváros számtalan bárral. Betértünk a képen látható pubba, aho délben élő zene ment!!! Nem is hiszem el, Carlowban hetente egyszer van élő zene, egy pubban. Kipróbáltuk, itt milyen az ír kávé, de meg sem közelítette az előző esti adagot. Sok sok percnyi videó készült ez idő alatt, és persze majdnem táncra perdültünk a Galway Girl című szám hallatán. Mivel az időnk véges volt, még szaladtunk egy kört a városban, beugrottunk a szuvenír shopba, majd fél 2 felé visszatértünk kis autónkhoz és a reptér felé vettük az irányt. Persze dubóba keveredtünk (vasárnap), és voltak kisebb fennakadások, de szüleimnek sikerült végül elérni a gépet. Nem könnyes, de búcsút vettünk, úgyis nemsokára találkozunk!!! Felültem a JJ Kavanagh buszra és röpke 2 óra múlva már Carlowban is voltam megint. Mindenütt jó, de legjobb otthon :)
De azért Dublint nem temmettem el, nemsokára megint ott leszek. Itt már mindenki javában készül a Szent Patrik napra, angolul St. Patrick's day, nagy nemzeti ünnepség, március 17-én lesz a nagy felvonulás Dublinban, és tervezzük már száz iskolatársammal, hogy erre a jeles napra felutazunk a fővárosba. Összefoglalva a szülők ittartózkodását: jó volt látni őket, jó volt, hogy hoztak nekem hazai ízeket, honvágyam még mindig nincsen, egyre jobban kezdek írré válni, de ha nem is írré, international student-é. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy ennyire törődnek velem, mondjuk érthető is, az első szülött lányuk fél évre kirepült a fészekből, nyílván kíváncsiak, életben tudom-e tartani magam (anyu közölte, hogy ügyes vagyok). Csak viszonyítás képpen: nem sok embernek jönnek a szülei meglátogatni a csemetéket, eddig Claire-től hallottam csak. Én azért örülök, és 2 hét múlva a hugom is jön meg Tomikám, és persze Ancsa meg Nóri, a party-turnus :)