Hátfőn vissza kellett rázódni a megszokott sulibajárós életbe, ezután a szép hétvége után. Szerencsére csak 1 órám volt reggel, pénzügy, azt meg úgyis szeretem, bár nem valami magasröptűek az órák, sulitársaim tudják, mi az hogy NPV számítás, na ők ezt most tanulják harmadéven (KGK pénzügy1).  Délután volt még egy angol órám, és utána mentem táncolni, nagy fordultat: 5 fiú és 2 lány volt, én meg Marine. Én jól szórakoztam, mert egész órán tudtam táncolni, minden fiúval. Persze azt nem mondtam, hogy ők is tudnak... Henry, a néger srác egészen jól nyomja már, ő a kezdetektől jár salsa-zni, az indiai srác is jó (sajnos nem tudom a nevét), Benni még mindig falábú, de igyekszik, vele tudok a legjobban táncolni. Kris, a tanár pedig még mindig szeret velem táncolni, lehet látja, milyen jó mozgásom van :D  Hazasiettem, mert Jimmy jött a lakbérért, és azt mondta, nem baj, ha vendégek jönnek hozzám, csak nyugodtan. Márc. vége felé már nem lesznek itt a srácok (hál'istennek), hívhatok bárkit!!!
Este kínai buli volt megint, a Tully's bárban gyülekeztünk, most azt ünnepeltük, hogy vége az újévi ünneplésnek :D (ezt 2 héttel újév után tartják, a neve Lantern party). Természetesen nagyon igényes volt a szervezés megint, díszítések, kínai ruciba bújt lányok... és kaja várt minket. Ránézve a kajára összefutott a nyál a szánkban, bár én mindig bizonytalan vagyok a keleti ételeket illetően. Kis sorbanállás után hozzá is jutottam fejadagomhoz. Mindenből raktak egy kicsit a tányéromra. A tészta finom volt, bár nem az én ízvilágom, nem szoktam hozzá. A világosabb tészta nagyon csípős-fűszeres volt. Ami a képen nem látszik annyira, az a gombóc, amiről nem tudtam eldönteni, hogy mi lehet, olyan volt, mint egy szemgolyó...De kiderült, hogy lekvár-szerű lötyivel töltött gombóc, szóval édes volt. És meglepetésemre a hús "bunkája' is édes volt. A tavaszi tekercset már ismertem, bár nem szerettem. Viszont itt megint kellemes csalódás ért, mert nagyon finom volt! A vacsora közben kínai zene ment a helységben, és hallottam egypár igen jót is! Ezután elkezdtünk játszani, valami székfoglalós-félét akartak összehozni, meg ivós játékokat, de nagyon fáradt voltam, nem vettem rész benne. A képen osztálytársnőmmel pózolunk.
Kedden nagyon hosszú napom volt, megint sok óra, megint sok felesleges üldögélés. És hogy mindez még szebb legyen, újabb órarendünk van, ami még inkább tele van lyukakkal, össze-vissza variálva. Csodás. A legnehezebb eltölteni ezeket a szüneteket. Este szokásos tollaslabda óra volt, sajnos Marine nélkül, jah nem is mondtam, ő most éppen New Yorkban van! A suliban volt egy hírdetés, miszerint olcsó repjegyeket árulnak NY-ba, 280 euró odavissza!! Nem semmi, szóval összefogtak 4-en, és most egy hétig a nagy almában lesznek. Irigykedem is!