Először is tudnotok kell, erasmusosnak lenni nagyon jó dolog, emellett nagyon sok teendővel jár, papírmunka, utánajárárs stb... csak akkor vágj bele ha nagyon elkötelezett vagy!

Szóval az előkészületek már 2008 márciusában elkezdődtek, amikor beadtam a jelentkezésemet eme nemes intézménybe, az Institute of Technology Carlow-ba. De ugorjunk át 2008 decemberére, amikor is megérkezett a válaszlevelem, hogy felvettek az International Business szakra harmadévre. Nem erre jelentkeztem, de mivel itt a tanév nem 2 szemeszterből áll hanem egy évig tart (3 trimeszter), minden tárgyat 1 évig tanulnak, így nehéz lett volna becsatlakoznom állítólag. Oké, megvan a szak. Nos akkor mi is a teendő? Euró számlát nyitottam, amire jön majd az ösztöndíj, európai egészségügyi kártya kellett hogy legyen biztosításom is. December végén megkötöttük a szerződést, keressünk repjegyet! Nos, Carlow Dublintól 84 km-re fekszik dél-nyugaton. Az összes gép Pestről este érkezik meg Dublinba, 22-22:30 körül, így nem tudtam volna elérni a legutolsó buszt, ami 22:30-kor megy a reptérről, Dublinban aludni meg drága. Szóval új alternatíva, wizzairrel megyek Eindhovenbe, majd onnan (6 óra várakozás után) Dublinba. És akkor 19:00-ra odaérek és lesz buszom. Kitaláltuk. A suliról és a kurzusokról nem sok információt találtam előzetesen a weblapjukat böngészve. Nagy kérdés még a szállás. Facebook-on vannak erre megfelelő csoportok, ahol ismerősöket lehet keresni, nekem is volt egy, Benni, aki küldött egy listát pár szállásról. Mindenkinek, aki szimpatikus volt, írtam, kritérium: single room with internet! Na hosszú a történet, de találtam egy nagyon szép szállást, képről sejtettem hogy nem lesz rossz, plusz a háziúr (továbbiakban landlord) is szimpatikusnak tűnt, segítőkész volt. Lefoglaltam a szállást is. Az utolsó 1-2 hét igen kemény volt, a búcsúzkodás szempontjából, mert itt kell hagynom a barátaimat fél évre, sőt, van akivel soha többé nem találkozom (pesti erasmusos barátaim). De azért remek partikat csináltunk a téli szünetben. Összeszedni a cuccaimat és bevásárolni, na az kemény dió volt, gyógyszerektől kezdve ruhákon át, elektromos dolgok, mi kell még ide?! De megtörtént.

Január 9-én idulok, pénteken, csütörtökön még a nagy búcsúzások és vizsgázás napja volt

Kedves barátaimmal megittuk az utolsó sört :)

Szóval reggel mentem a wizzairrel Eindhovenbe, majd 6 óra hosszú várakozás után felszálltam a Dublini gépre, úgy néztem ki, mint a karácsonyfa, annyi cuccal, mint ami nekem volt. Dublinban könnyen megtaláltam a buszomat, a sofőr volt az első ember akivel kommunikáltam Írországban, nem semmi az akcentus :D 2 órás út után megérkeztem Carlowba 22:15-kor, ahol a landlord-om felvett kocsival, kedves ősz emberke, Jimmynek hívják, megmutatta a sulit illetve elvitt a szállásomra. Nagyon szép sorház, 2 emelet van, az elsőn van a konyha meg a nappali illetve 2 szoba, a másodikon van az én szobám meg egy másik. Csak azt tudtam a lakótársaimról, hogy 3 fiú, semmi többet, de amikor pénteken megérkeztem, senki nem volt itt. Péntek este unatkoztam, mert ugyan volt net, de nem tudtuk a jelszót, és ezért nem volt net...

Szombati napra virradt, amikoris nagyon jó alvás után felkeltem. Jimmy eljött értem, és kocsival megmutatta, mit hol találok ebben a csöppnyi városban. El is mentem rögtön a Tesco-ba, venni kaját meg ami kell. Borzasztó árak vannak errefelé, csak az alkoholt nézve is! Ezt majd később kifejtem! No, utána vettem egy sim kártyát, hogy a helyi ismerősök majd tudjanak hívni. Sétálgattam a városban és felfedeztem csomó szép pub-ot meg boltot. A net még mindig nem működött sajnos. Írtam egy sms-t Benninek, a német ismerettségemnek, hogy ha lehet, találkozzunk és menjünk el este valahova. Így is történt, nagyon kedves srác, igazi partiarc, elvitt a haverjaihoz, akik szintén nagyon kedvesek, németek és franciák, így ismerkedtem meg Martinnal, Nicolassal, Alexxal, Samya-val és Étienne-el. Iszogattunk egy kicsit, megkínáltak mindenféle francia borral meg égetett szeszes itallal, kellemesen elbeszélgettünk, majd éjfélkor a nyakukba vettük a várost. Tudni kell, hogy Írországban törvény írja elő, hogy a szórakozó helyek csak 2-ig lehetnek nyitva (OMG). Szóval bementünk egy pubba, ahol nagyon sokan voltak. A pia aranyárban folyik arrafelé, egy sör nagyon drága is lehet, 7-8 euró egy korsó! A többiek megunták a helyet, átmentünk egy másikba, ahol szintés sokan voltak. Lányok: az ír lányok ruházkodása eléggé érdekes, ez azt jelenti, hogy kb semmi nincs rajtuk, csak egy póló nagyságú ruha meg magassarkú cipő, amiben nem tudnak járni. Szép... a fiúk pedig olyan semmilyenek első ránézésre. Az utcán este nagyon nagy élet van, tele emberekkel, fiatalokkal és ami számomra meglepő, idősebbekkel. 60-ig mindenféle korosztály megtalálható a bárokban, ők is kicsípik magukat, és buliznak. Ami számomra furcsa volt, hogy senki nem táncol, pedig én imádok táncolni. Benni és Étienne is csak azért táncolt velem mert nagyon részegek voltak. Étienne-ről tudni kell, hogy hogy meleg, mint a sivatag, ezt első ránézésre felfogtam, úgy viháncol, mint egy kislány, de nagyon aranyos és helyes srác... De hogy biztosítsanak, a lányok is közölték velem, hogy Ő az, aki :D Najó, táncoltunk meg ismerkedtünk 2-ig, aztán lefújták a partit, mehettünk haza. Ilyenkor az utcán nagyon nagy mennyiségű ember vonul, viháncol vagy hányik... Hazautam magányosan de gyorsan telt, a központtól kb 20 perc sétára lakom. Szerencsére nem esett.

Vasárnap reggel megintcsak jól keltem fel egy jó alvás után. Reggelit csináltam, amikor hívott Jimmy, hogy végre tudja a jelszót a nethez, be in jelentkeztem rögtön, és akivel csak tudtam, beszéltem, egész vasárnapi napom ezzel telt. Délután aztán megjött az első lakótárs, akiről először nem tudtam eldönteni, honnan származik, olyan furán beszélt. Később kiderült, hogy ő ír... najó, és utána az is kiderült, hogy mind3 fiú, akivel együtt lakok ír. Csodás! Semmi előítélet, csak bele kell szoknom ebbe az akcentusba...