Eljött a nagy nap, amire régóta vágytunk. Marine és anyukájával elindultunk meghódítani a nyugati partot és az északi részeket. Vasárnap 10-kor indultunk nagy utunkra. Szerintem én megfelelően szolíd mennyiségű ruhát vittem magammal, nem úgy, mint a lányok :) Az elején szeretném leszögezni, ebben a bejegyzésben nagy mennyiségben fognak előfordulni a "csodálatos", "lélegzetelállító", "gyönyörű", "képrázatos" szavak. Próbálom őket mellőzni, ha tudom, mindenhez gondoljátok hozzá. Jah és ha kíváncsiak vagytok bővebben, ajánlom ezt az oldalt: http://www.connemara.ie érdemes megnézni!!!

Első nap Galway felé mentünk, de a várost nem néztük meg, már jártunk ott, lást valamikor februárban... A Connemara tavak nagyon híresek (előtte sosem hallottam róluk), a franciáknak van egy daluk róla, azért ismerik. Gyönyörű tájakon autóztunk, szikrázó napsütés volt az első napon. Leültünk az egyik tó partján ebédelni. Majd tovább haladtunk első napi szállásunk felé, ami Clifden mellett volt. Az út során a színek harmóniájával és a tökéletes élettel találkoztunk. Megpróbáltunk becserkészni pár barit, hogy közös fotókat késíztsünk, de nem nagyon barátságosak az emberekkel. Az egész út alatt mellesleg bárányvadászatot tartottunk, ezt a képek is igazolják majd. A túraútvolnal végig szerpentines ösvényeken húzódik, és az autóval eléggé nehéz közlekedni rajza, mivel egy sávos az út, de 2 irányú a forgalom. De Marine ügyesen vezetett végig, semmi baja nem esett a kocsinknak. Igazából nehéz írni ezekről a tájakról, látni kell őket. Ezért több képet is teszek fel, azok meséljenek helyettem.

Szóval a szállásunk egy B&B volt, melynek fekvése nem volt valami rossz, az óceán parttól kb 100 méterre, a zöld hegyek lábánál. Igényes szobák és nagyszerű kiszolgálás várt minket. Marine-al aludtam, az anyukája meg külön szobában. Délután mikor megérkeztünk, csak tátottuk a szánkat. Elindultunk, hogy csináljuk pár fotót az Atlanti óceánról. Én meg is mostam a lábamat benne, és nem mondanám, hogy fürdésre volna kitalálva a hőfoka. Azok az állatok, akik itt élnek, ilyen panorámában, biztosan nagyon finomak. Mindenesetre irigylésre méltó az életük. A hegyoldalon legelésznek a zöld füvön, közben az óceánt bámulhatják...

Másnap boldogan keltünk szépen berendezett szobánkban, és elfogyasztottuk a villás reggelit a B&B-ben, az ebédlő ablakából tökéletesen lehetett látni az óceánt és a napsütést, olyan volt, mint álomországban. A hétfői nap volt számomra a legjobb és legszebb élmény. Az Atlantic-drive-on mentünk végig, ami egy túraút az óceánparton. Mondjam hogy gyönyörű volt? Lassan haladtunk, 100 km-t kb 4-5 óra alatt tettünk meg, szinte 10 percenként kiszálltunk a kocsiból, hogy megcsodáljuk a partot és fényképezzünk. Megálltunk a Kylemore-apátságnál, ami egy érdekes látnivaló, olyan, mint egy kastély, a völgyben található egy tó partján és manapság bentlakásos iskolaként üzemel. Nem semmi látvány volt. Úticélunk Achill-island volt, ami Írország legnagyobb szigete (tudom, Írország is sziget, nade na....) Mintha egy másik életbe csöppentünk volna. Az élet lassú volt és szép. Mindenhol birkák természetesen, az úton, a füvön. A szigeten van európa legnagyobb tengerre néző szilkája, olyasmi, mint a Cliffs of Moher csak nagyobb :) Az esténket Sligoban töltöttük, egy kis halászváros, különösebben nem fogott meg, az éjszakai élet nem volt valami intenzív és a város sem volt szép, de egy éjszakára bevállaltuk ;) A blog.hu hülye szövegszerkesztője miatt a képek össze-vissza csúsztak, de remélem sikerül kiigazodni rajta és elcsodálkozni Írország szépségein.