Csütörtök a kedvenc napom. Csak 11-re kell bemenni, és HRM óra van. Ralph a tanárúr nagyon kedves és nagyon inteligens, általában a napi eseményekről szoktunk beszélgetni a HRM szempontjából, ami szerintem elég hasznos, főleg a válság szokatlan következményei miatt. Ebédszünetben megkerestem a magyarországi HRM tanárom telefonszámát, mert még mindig nem írt vissza, és az egyéni tanulmányi rend kérelem leadási határideje pénteken van, azaz holnap. Felhívtam, nem vette fel, felhívtam az intézetet, ahol egy kellemelten nő közölte, oka van annak, hogy nem érem el a tanár úrat, mivel vizsgaidőszak van és államvizsgáztat is, nem tehet értem semmit. Csak persze ezt arrogáns hangnemben. Köszönöm magyar oktatás!!! Csak megjegyezném (nem akarom ismételni önmagam, de muszáj vagyok) itt ha bemegyek az irodába, bármelyikbe, bármilyen problémával, a hölgyek/urak készségesek, mosolyognak, mindent megtesznek értem. Emlékeztek, az elején említettem a diákigazolvány históriát, otthon 1-2-3-4 hónap mire kiküldi, itt durván 3-4 perc alatt elkészítették. Lorriane, az international office vezetője úgy üdvözöl mindíg, mintha ezer éves barátok lennénk. Nem csak a nagy fizetések miatt érdemes Írországba költözni, hanem az atmoszféra miatt. Nincs az a stressz és az a levertség, unalom az emberek arcán, közvetlenek és kedvesek. Tényleg itt bárkitől bármit meg merek kérdezni, mert arroganciának híre-hamva sincs. Azt hiszem ezt kitárgyaltam.
Nem tudom, tettem-e már említést róla, de felfedeztem, és döbbenten tapasztaltam, hogy az írek 50%-a tréninggatyában jár iskolába. Nem tudom erre a magyarázatot, lehet, hogy suli után van valami sport-órájuk, nade kérem, azért egész nap úgy mászkálni a suliban, mintha otthon lennél!
Még mindig Gina órái a legjobbak, az angol óra, elmerengtem, hogyha nálunk minden tanár ilyen jó lenne, ilyen jól tudna angolul magyarázni, mennyien tudnának angolul... Tudja, mikor van az, hogy a csoport nem ért egy szót, rögtön meg is magyarázza és hoz rá még másik 5 szinonímát.
Este megbeszéltük Martinnal, hogy náluk találkozunk, aztán meglátjuk. Szóval megvártam, míg Shawn hazajön, és együtt elmentünk vásárolni (nagyon sz*r idő volt este). Vettem vodkát meg sört meg üdítőket, csak semmi kaja! Itthon leültünk még egy kicsit PlayStation-ozni, bár én nem játszottam, megint csak néző voltam. A fiúk nem jöttek velem, mivel ők striptease-show-ra mennek ma este... Szóval elvándoroltam Martinhoz, ahol iszogattunk, Nicolas elmesélte az izgalmas programozó projektjét, Benni meg úgy nézett ki, mint aki szétázott az esőben, de kideült, hogy ez a hair-style-ja, mesterséges látszat. 4-esben nekiindultunk a csütörtök estének, a legtöbb hely üresen kongott, így bemnetünk a Scruggs-ba, ahol volt valami élet. Kiderült, hogy itt volt a Striptease show, mi már csak a maradványait láttuk, pár cicit, akikkel 10 euróért lehetett fényképezkedni. Egy ideig táncoltunk, de fél 1-kor kezdték bezárni a helyet, így átmentünk a The Med Bar-ba, ahol első estémen voltam, ha emlékeztek. Itt is alíg voltak, és persze egyedül táncoltam a parketten, szolidaritásból a fiúk odajöttek, ne nézzek már ki olyan hülyén :D Bennivel salsazni kezdtünk, mivel ő is jár az órára, de itt is hamar lelőtték a zenét, így távoztunk és bementünk a Supermac's-be, ami az Ír McDonald's. Csak gusztustalanabb. Fő fogásuk a hambucik mellett a bolognai szósszal nyakonöntött sültkrumpli. Én nem ettem. Ezek után elindultunk haza, de megbeszéltük, hogy holnap este póker party lesz.
Végezetül készítettem képet a kedvenc osztálytársaimról, velük töltöm az időm nagy részét a suliban, Jesse-t ismeritek és Amaury, kedvenc francia barátom, vele mindig el lehet hülyéskedni, és nagyon kedves srác.