Kedden még nem nagyon akartam tanulni, bár elkezdtem. Este összejövetelt szerveztünk a házamban, és nagy kárty-partit tartottunk a barátokkal, Jesse, Juhani, Marine, Anne-laure, Ádám és én. Kiderült, hogy a finnek nagyon sok kártyajátékot ismernek, és a legtöbbjük érthetelen és bonyolult, úgyhogy rövid időn belül előkerült a Jingle Speed. Ez fog a legjobban hiányozni otthon, hogy nem tudom összehívni a baráti körömet csak úgy, hogy együtt legyünk, otthon ilyet szinte soha nem csinálunk. Mindent napokkal előre le kell zsírozni, vagy különben szétszéled a társaság. Beleszoktam ebbe az életformába, a kisvárosba, és lehet, hogy az elején még utáltam, de most már nem akarok változtatni ezen. Sajnos muszáj leszek.

A következő napokat csak itthon töltöttem/töltöm, mert sokmindent kell megtanulnom a szombati vizsgámra, a Business finance-ra, azaz pénzügy. Egyszerű, mert már otthon tanultam mindent, de ez mégis angol és mégis más. Közben pedig beteg lettem. Fura dolog, beteg voltam, amikor eljöttem januárban. Beteg voltam, amikor anyuék meglátogattak. És most hogy haza kell mennem újra beteg vagyok. Lehet pszichológiai alapon jön ez ki nálam, allergiás vagyok a magyar dolgokra. Mindegy is, már csak pár nap és otthon vagyok, lehet örülni! Addig meg tanulás és NeoCitran ivás a program.