Ha szerda, akkor Belfast. Ez volt az aznapi program. Szép szállásunkat elhagyván nekivágtunk a 2 órás útnak. Sajnos az embernek nem lehet mindig szerencséje, elég rossz időnk volt, szakadt az eső és a hegyeken átkelve nagy ködbe (vagy felhőbe) kerültünk. By the way, az egész út alatt sokat hallgattam a francia csacsogást, a francia zenéket és a francia GPR-t, így szókincsem megduplázódott :) hibátlanul tudom mondani franciául, hogy "forduljon balra", meg "körforgalom" ;)

Belfast: Észak- Írország fővárosa, sajnos az elmúlt 1-2 évtizedben nem hallottunk róla sok jót a médiában, ha előkerül a neve, csak a felkelések meg a robbantások visszhangja hallatszik. NOS, én személy szerint imádtam ezt a várost, gyönyörű épületekkel van tele, 19-20. századi épületek, angol stílusban. Kicsit néha hasonlított a nagy körúti házakra. Az egész belváros nyüzsgő és olyan angol :) Tele van boltokkal, és jó boltokkal. A font esése miatt most minden nagyon olcsó, el sem hittem, hogy egyszer az UK-ra azt mondom, hogy olcsó...Írország után.... A fiatalok normálisan, néha bohókásan öltözködtek, sokkal normálisabban, mint Írországban. Nem sok látnivaló van a városban, de sétálgatni nagyon jó benne. A városháza központi helyen fekszik, és van egy Óriáskerék a szomszédságában, a London eye-hoz hasonló szerkezet. Csak azt tudom mondani, engem lenyűgöztek az épületek és a város atmoszférája. Bevetettük magunkat a boltokba shoppingolni, a lányok mindenféle szuvenírt vettek, meg babaruhákat a születendő unokaöccsnek/ unokának. A Caroll's-ba is betévedtünk, ami az Írországi szuvenírshop hálózat. Utálok oda menni, mert mindent meg akarok venni. Imádom a bárányos meg ír csecsebecséket. És az ékszereket. Eldöntöttem, hogy veszek egy Claddagh-ring-et vagy egy Claddagh-medált. Ez egy tipikusan ír szimbólum, az örök barátságot vagy szerelmet jelenti. Marine-al kiválasztottunk egy medált, de nem engedte hogy fizessek, azt mondta, ez ajándék lesz tőle. Remélem nem veszítem el :) Beültünk a Mekibe, mert ugye azt minden országban kötelező meglátogatni. Az árak nagyon alacsonyak voltak, el sem akartuk hinni, 4 font egy menüért, otthon meg 7 euró körül van... nah mindegy, bezabáltunk rendesen, majd volt egy nyereményjáték, és nyertünk még 3 szendvicset, fagyikat meg kávékat. Nah szóval jól laktunk. A Tesco-t is meglátogattuk, mivel az alkohol itt nagyon olcsó. 1 liter Smirnoff vodha otthon 30 euró, itt 15 font.... és vettem egy Jégert is, ami szintén 15 font volt, otthon 25 euró.

Hazafelé a GPS természetesen eltévedt, így plusz 1,5 óra volt hazajutni. De este 8-ra otthon is voltunk Carlowban. Mivel szerda este volt, muszáj volt bulizni menni. Amaury kedves barátomnak volt a szülinapi party-ja, és többen voltunk, mivel kezdenek hazajönni a szünetre hazatért báránykák. Amikor megláttam Jesse-t, szabályosan a nyakába ugrottam :D És Marine-nak is megjött Juhani-ja, szóval mindenki boldog volt.

Csütörtökön még beterveztünk egy kis kirándulást, a Wicklow-hegységbe, ami Dublin alatt található. Gyönyörű :) Meglátogattuk a Glendalougt-t,  a Két tó völgyét, amely egy mesés hely egy régi kerektoronnyal, templommal, temetővel és 2 nagy tóval. Rájöttem ott, hogy én már voltam itt a családdal 6 éve, apu, ha emlékszel, itt tolmácskodtál, mondtad, amit az idegenvezető gagyogott angolul. Sajnos szakadt az eső és bőrig áztunk, nem tudtunk sokat sétálni, de elmékezetes marad ez a nap. Este elmentünk bevásárolni, mivel Marine-nak volt most autója, így beszerezhettem a nehezen hazavihető kajákat és italokat.

Összegzés: Ez a 4-5 nap csodálatos volt, bejártuk szinte az egész Ír szihetet, és meg kell mondjam, mesés. Nehezen tudom majd itthagyni ezt a gyönyörű országot, és ha lesz lehetőségem az életem során, biztos vissza fogok jönni ide!