Galway: az ír nyugati part kultúrális fővárosa. A Corrib-folyó torkolatába épült, szerencsés fekvése miatt a sziget legforgalmasabb és leggazdagabb városa volt.
Szombaton  2 felé indultunk el a hétvégi kiruccanásunkra. Martin barátja, Björn itt van Németországból egy hétre, és ők szervezték az utat. Velünk jött még Michel, a francia srác is. Szóval 4-en nekivágtunk Nyugat-Írországnak autóval. Björn vezetett, és belvallotta, hogy sokszor parázik az utakon, mert nem mindig kapcsol, melyik is a mi sávunk. Nem is beszélve a körforgalmakról. Első állomásunk Athlone volt, ahol egy nagy tó van meg egy nagy folyó. Már nevezetességekre nem nagyon összpontosítottunk. Szerencsére összehozott minket az élet, mivel mindenki imádott közülünk fényképezni, nagy lett a termés, próbálom kiválogatni a legjobbakat.

Mivel gyönyörű napot fogtunk ki, tudtam természetfotókat is csinálni :)

Utunkat folytattuk, és estefelé megérdeztünk Galwaybe, mert azért nincs az olyan közel. Letettük az autót egy parkolóházban és nekiindultunk szállást keresni, ifjúsági szállást, magyarul hostelt :D Meg is találtuk Galway legújabb hostelét, és hely is volt, egy 10 ágyan szobában laktunk, szóval voltak ott mások is rajtunk kívül, de ez nem zavart különösebben, mert csak 1 éjszakáról volt szó. 12,50 euró volt egy éjszaka+reggeli, úgyhogy barátok közt is megérte, és nagyon igényes volt. De a hostel nem is érdekes annyira, mert mi nem aludni jöttünk, bele is vetettük magunkat az éjszakába, előszöris lementünk a kikötőbe, éjszakai fényképeket csinálni. Azután életemben először ettem a Supermac's-ban (a fiúk nyomására). Tipikus gyorsétterem, de jobb, mint a Meki. A legtöbb pubban az élőzene 9-kor kezdődik, és még csak 8 volt, így elmentünk meginni egy sört egy kocsmában.

Smithwick's a legjobb :) már hozzászokott a szervezetem a sörhöz, szóval apu, ha jöttök, innunk kell! :D ezek után átvándoroltunk abba a pubba, ahol élő zene volt, és csodák csodájára még ülőhelyünk is volt. A hely tele volt, túlzsúfolt részeg írekkel, mindenki kezében 1-2 sör. Mi sem maradhattunk le... A képen Michellel, a pohárban nem Guinness van, félreértés ne essék :P 

Nagyon jól éreztük magunkat, nagyon barátságosak az írek, beszélgettünk meg táncoltunk is velük. A zene is fantasztikus, csináltam videót is, akit érdekel, facebookon megnézheti. Éjféltájt hazaindultunk a szállásra és nyugtáztuk, hogy Galwayban sem másabbak az ír lányok mint Carlowban (öltözködés). Nagyon hideg volt, ők meg egy szál semmiban brrr. Az alvás része a túrának nem volt valami jó, zajos volt a hostel és az alattam alvó srác iszonyatosan horkolt. De túléltük, és vasárnap nekiindultunk az igazi túrázásnak. A képen a Corrib-folyó hömölygés. A parkoló csak 11-kor nyitott, így előtt elmentünk a parkba, ami az óceánparton fekszik...de jó lenne otthonra is egy ilyen, csendes vasárnap reggel az emberek kijárnak oda kutyát sétáltatni, futni, kagylót gyűjteni... teljesen stresszmentesnek éreztem magam abban az egy óra sétában.

 A képeket az óreánpart látszik. 11-kor beültünk az autóba, és a GPS-t a Moher sziklák felé irányítottuk. Útközben megálltunk több helyen is, mert elképesztő tájakat láthattunk. Sajnos ezt nem tudok szavakban kifejezni, ezt látni kell és átélni. Minden zöld, minden bárányos, a színek élénkek, az épületek és a kerítések kőből vannak felépítve, mint amin éppen állok. Továbbhaladv a tengerparti úton mentünk, arra is csak azt tudom mondani, wonderful. Megálltunk ott, ahol 5 éve is megálltunk, emlékeeztek szülők, ahol lesétáltunk a part felé de elkapott egy nagy eső közben. Na az a séta 15 perc volt, ami a parkolóból még nem látszott. De nagy erőfeszítések után meg tudtuk mosni a kezünket a háborgó óceánban, ahol épp kezdődöt a dagály. Elnézve a pacikat, azon gondolkodtam, milyen stresszes is lehet az életük, legelésznek az óceánparton, jó levegőben, néha pár turista fényképezget körülöttük...álomélet.

Kijátszottuk magunkat a parton, így elindultunk végső céluk felé, a Moher sziklák felé. A 8 kilóméteren elnyúló sziklafal legmagasabb pontja  az O'Brien toronynál 230 métermagasra emelkedik. Homokkőből és fekete palából rétegződött szikla repedéseiben és kiszögelléseiben sokféle tengeri madárfaj fészkel. Infrastuktúráját tekintve nagyon igényesen kiépített a látogatók számára. És nem utolsó sorban elképesztő látványt nyújt. (sajnos ezt a blog szerkesztőt nem lehet normálisan használni, ezért a szöveg meg a képek elcsúsznak, de remélem azért össze lehet párosítani őket :D )

Még indulás előtt bedobtunk egy kávét a panoráma étteremben, nem is volt vészes az ára, illetve Michel vett egy ír zene cd-t a szuvenírboltban, és hazafelé azt hallgattuk. El is aludtunk :D

Még pár szót az Ír utakról: aki autót akar bérelni, az előszöris minél kisebbet válasszon, legyen rajta mindenre kiterjedő biztosítás, és GPS!!! Amit nálunk egyirányú kis utcának neveznek, az itt bőven 2 irányú, nem kicsit paráztunk, amikor 20 kilóméteren keresztül ott kellett mennünk, volt néhány eset, amikor azt hittük, nem lesz tükrünk. A GPS meg azért kell, mert nem nagyon egyértelműek az útkiírások, és azért jó, ha valami női hang irányít :P Összegezve nagyon jó élmény volt ez a másfél nap, nagyon megszerettem a fiúkat, élveztem velük utazni, mert nagyon jól el tudtunk beszélgetni. Remélem legközelebb is tudunk szervezni közös utat. Költségeket tekintve 35 euró volt az út, fogyasztás nélkül :D Horror :D