Vége a szünetnek, de jó is volt! 2 hét tele élményekkel. De vissza kellett szállnom a földre. Hétfőn suli, pénzügy órám volt csak, utána itthon főzőcskéztem a lakótársakkal és sokat de sokat beszélgettünk. Erre vágytam a kezdetektől, most végre kommunikálhatok itthon is. Sajnos kiderült, hogy nem lesz többé tánc óránk, mert Krisnek is vizsgái lesznek, és a Barrow centre-ben folyni fog a vizsgáztatás, nem tudunk termet szerezni. Fájdalmas volt a felismerés, de egyszer minden jónak vége szakad.
Kedden egész nap a suliban voltam, mostmár a tanárok is javában készítenek fel minket lelkileg a vizsgázásra. Lövésem sincs, hogyan fogok tanulni a magyarországi tárgyaimra, rengeteg dolgom lesz. A termelési folyamatok automatizálása tanár feladott nekem egy 15 oldalas esszét, a CAD és CAM rendszerek integrálásaa vállalatirányítási rendszerekbe. Még 1 oldalt sem tudok erről írni, majd telerakom képekkel :) Kedden tollasoztunk. Hívtam Jonathant és Anne-Laure-t is, de ők nagyon lusták és nem jöttek :(
Szerdán olyan fáradt voltam, hogy nem bírtam felkelni az ágyból, így 11-ig aludtam. Délután elkezdtem tanulni az english project órámra, ami nagy mennyiségű szó magolásából állt, de mostmár minden időjárási jelenséget el tudok mondani, és a phrasal verbs-eket is valahogy bemagoltam. Úgy volt, hogy este elmegyünk a többiekkel bulizni, de délután elég rosszul voltam, így kihagytam a partit és itthon maradtam, Jucussal és Anyuval beszélgettem. Apu hívott, hogy épp Belgiumban van, és hogy eszébe jutottam a városban császkáló egyetemistákról :)
Csütörtökön még mindig elég rosszul éreztem magam, de bevonszoltam magam a suliba, ahol ismét csak a szavakat tanultuk, mostmár Jesse és Amaury segítségével. Minden egyes vidám perc, amit velük töltök arra emlékeztet, hogy haza kell mennem lassan, és nem akarom itthagyni a legjobb barátaimat :( A teszt nagyon jól sikerült, minimum 90%-osnak kell lennie!!! Délután már jobban voltam, és megint dumapartit tartottunk a többiekkel itthon. Karennek nagyobb előadást tartottam arról, hogy miért szeretem a bárányokat, és meglepetésemre, odaadta nekem a plüss bárányát ajándékba. Nagyon kedves volt tőle, imádom ezt az ír csajt (nem sokakról tudom ezt elmondani). Este Marine átjött, és kezdődhetett a buli, kicsíptük magunkat és bánatunkban nekiültünk egy üveg vodkának itthon, Jonathan is segített. Elhívtam a lakótársakat este bulizni, és nagyon örültem, amikor azt mondták, jönnek. Karen sajnos nagyon "busy" (elfoglalt) volt este, a "nem" pasija itt volt, így sajnos nem tudott velünk jönni :) Először a Teach Dolmain-be mentünk, ahol hallgattunk egy kis élőzenét, ott volt még Ádám, Jesse, Juhani és Philipp. Sikeresen kiöntöttem egy pint Smithwick's-et és sikeresen a nadrágomra :) Éjfélkor leléptünk, és átmentünk a Foundry-ba, ahol az este elején a suli által rendezett Society's and Sport's Ball volt, így a nép fele nagyon elegánsan nézett ki, és a fiúk öltönyben... :D minden lány odavan ezért :P Én kellőképpen jól éreztem magam, és egész este táncoltam, szinte minden barátom ott volt és szinte az egész osztályom. Niamh az osztálytársnőm, ez egy ír név. Ő az az ír csaj, akit még bírok, és ezzel vége is a sornak. Fantasztikus buli volt, bár Jonathan felszívódott, így 3-an maradtunk lányok, Én, Marine és Ann-Laure. Együtt mentünk haza, de előtte meglátogattuk a Supermac's-et. Ha nem ettem volna elalvás előtt, akkor nagyon rosszul lettem volna pénteken! Mondjuk szerintem volt, aki rosszabbul érezte magát, mint pl. Florent aki szabályosan elveszett az étteremben :D A lányokkal hazaballagtunk, és Marine itt aludt nálam. Nem kellett sok bíztatás, hogy elaludjunk!
Péntenek fél 12-kor felébredtünk és megpróbáltuk összeszedni magunkat. Nagy örömömre kaptam egy hívást Hatemtől, akiről már rég hallottam. Azt mondta olvassák a blogomat közösen a kávézóban, szóval Szia mindenki! Remélem kibírjátok még ezt az egy hónapot, és utána visszatérek közétek!!! Majd csinálunk egy kis képnézegetős estét!! Délután a szokásos kézilabdára mentem, és kiderült, hogy tényleg lesz verseny, mégpedig holnap, azaz szombaton!!! szóval holnap összeszedjük magunkat és irány Dublin! Nem hiszem, hogy én erre fel lennék készülve fizikailag, mentálisan, meg akárhogyan, de erősítenem kell a csapatot. Megkaptuk az egyen-kapucnis pulcsinkat, és csináltunk is egy közös csapatképet. Mindig azt fogom hordani! :DTehát holnap verseny, de még előtte ma este elmegyünk Christian szülinapi partijára, ő az osztálytársam és francia. Szóval csak annyit tudok mondani, Hajrá IT Carlow!!!!!
Ma, azaz pénteken beköltözött a két új lakó is, mindketten franciák, egyik Jonathan a másik Anne-Laure.
Szakmai gyakorlatra érkeztek, ami projektmunkát takar. Mindketten nagyon kedvesek, és jófejek, az első pillanattól megszerettem őket. Élveztem a helyzetet, hogy én vagyok a "rangidős" a házban. Semmit nem tudnak írországról, na majd én bevezetem őket a részletekbe! Péntek este hívtam őket bulizni, de fáradtak voltak az egész napos út miatt. Martinhoz átmentem, ott volt Ana, Mariita és Miguel, spanyolok, és Nicolas (ő ott lakik:) ). Bevettük a Scraggs-t és elmeséltük egymásnak a húsvéti szünetben történtetket. Meglepetésemre, a Scraggs 0:45-kor már kezdett zárni, de mi nem akartunk még hazamenni. Kitalálták, hogy menjünk a Casino-ba. Én nem vagyok szerencsés, ezt már kifejtettem, így eszembe sem jutott játszani. A többiek is csak azért mennek a kaszinóba, mert ingyen van a pia :) Néztem hogy veszíti el Martin a 10 euróját, és leültem a Black Jack asztalhoz (21 másnéven) és néztem, ahogy Ana is elveszti az ösztöndíját. Eleinte okosan csinálta, 10 eurónyi zsetonja volt, majd nyert hozzá, és azt a 10 eurót elvette zsebre, hogy még véletlenül se veszítse el. De 1-2 whiskey-kóla után már más volt a helyzet. Elvesztett mindent, és nem hogy abbahagyta volna, még vett zsetont és még azt is elvesztette, és nem tudom ezt meddig folytatta. Én meg nézelődtem. Mellettem egy harmincas éveiben ülő ír pasi volt, aki leült játszani. Beszélgetni kezdtünk, hogy mi itt tanulunk és hogy a szerencsejéták milyen ártalmas. Adott nekem 10 eurónyi zsetont, hogy játsszak. Először nem akartam, de végül rájöttem, csak társaságot akar, így egye fene, belementem. Nyertem is, vesztettem is, de a pénzemmel vagy egy órát játszottam. Ami megdöbbentett, hogy a pasi mellettem csak úgy kapkodta elő a pénztárcájából az 50 eurósokat és sorra vesztette el a pénzét. Elmondta, hogy általában 1000 eurót veszt egy este... közben mutogatta nekem a felesége fotóját és itta a whiskey-t. Nagyon sajnáltam őt. Nem értem, hogy juthat odáig egy ember, hogy péntek este kaszinózik és egy rakat pénzt veszít, miközben a felesége várja. Szomorú látvány volt. Nem értékelte a pénzt, pedig 1000 euró egy diáknak akár 2-3 hónapnyi megélhetést jelent. Lehangolt. A többiek szóltak, hogy megyünk haza, én épp nyerő szériában voltam. Mondtam a pasinak hogy köszönöm a játékot, és odaadtam neki a zsetonokat, de azt mondta tartsam meg, én nyertem. Vonakodva, de elfogadtam, így nyertem a kaszinóban 0-ból 34 eurót (kb 10.000 Ft). A lelkiismeretem azért nem volt túl tiszta, mivel ez nem az én pénzem, így meghívtam mindenkit a Supermac's-ben kajálni, jót cselekedtem. A történet vége, hogy Ana találkozott az utcán pár haverjával, akik meg épp mentek a kaszinóba, így visszament játszani. Ez kérem szépen az alkohol és a szerencsejáték csapdája!
Vasárnap kiváló idő volt. Azaz az egész héten kiváló idő volt (kivéve csütörtökön, amikor eláztunk). Itt a tavasz, vagy éppenséggel a nyár. Nem bírtuk ki, hogy itthon üljünk, így összetrombitáltuk a népet, és kimentünk a parkba napfürdőzni. 
Lakótársaim nagyon unták magukat, ők is jöttek velem. Közösen bicikliztünk ki, találkoztunk Marine-al, Jesse-vel és később Juhanival. Barátném hozott egy játékot, a neve Jungle Speed, nem bonyolult társasjáték, ivás közben szokták játszani, de nekünk megfelelt ezen a délutánon is. Órákig játszottunk a fűben fetrengve, közben néha lementünk a folyópartra hattyúkat etetni. Ez aztán az élet!.jpg)
Ha szerda, akkor Belfast. Ez volt az aznapi program. Szép szállásunkat elhagyván nekivágtunk a 2 órás útnak. Sajnos az embernek nem lehet mindig szerencséje, elég rossz időnk volt, szakadt az eső és a hegyeken átkelve nagy ködbe (vagy felhőbe) kerültünk. By the way, az egész út alatt sokat hallgattam a francia csacsogást, a francia zenéket és a francia GPR-t, így szókincsem megduplázódott :) hibátlanul tudom mondani franciául, hogy "forduljon balra", meg "körforgalom" ;)
NOS, én személy szerint imádtam ezt a várost, gyönyörű épületekkel van tele, 19-20. századi épületek, angol stílusban. Kicsit néha hasonlított a nagy körúti házakra. Az egész belváros nyüzsgő és olyan angol :) Tele van boltokkal, és jó boltokkal. A font esése miatt most minden nagyon olcsó, el sem hittem, hogy egyszer az UK-ra azt mondom, hogy olcsó...Írország után.... A fiatalok normálisan, néha bohókásan öltözködtek, sokkal normálisabban, mint Írországban. 
Nem sok látnivaló van a városban, de sétálgatni nagyon jó benne. A városháza központi helyen fekszik, és van egy Óriáskerék a szomszédságában, a London eye-hoz hasonló szerkezet. Csak azt tudom mondani, engem lenyűgöztek az épületek és a város atmoszférája. Bevetettük magunkat a boltokba shoppingolni, a lányok mindenféle szuvenírt vettek, meg babaruhákat a születendő unokaöccsnek/ unokának. A Caroll's-ba is betévedtünk, ami az Írországi szuvenírshop hálózat. Utálok oda menni, mert mindent meg akarok venni. Imádom a bárányos meg ír csecsebecséket. 
És az ékszereket. Eldöntöttem, hogy veszek egy Claddagh-ring-et vagy egy Claddagh-medált. 
Ez egy tipikusan ír szimbólum, az örök barátságot vagy szerelmet jelenti. Marine-al kiválasztottunk egy medált, de nem engedte hogy fizessek, azt mondta, ez ajándék lesz tőle. 
Remélem nem veszítem el :) Beültünk a Mekibe, mert ugye azt minden országban kötelező meglátogatni. Az árak nagyon alacsonyak voltak, el sem akartuk hinni, 4 font egy menüért, otthon meg 7 euró körül van... nah mindegy, bezabáltunk rendesen, majd volt egy nyereményjáték, és nyertünk még 3 szendvicset, fagyikat meg kávékat. Nah szóval jól laktunk. A Tesco-t is meglátogattuk, mivel az alkohol itt nagyon olcsó. 1 liter Smirnoff vodha otthon 30 euró, itt 15 font.... és vettem egy Jégert is, ami szintén 15 font volt, otthon 25 euró. 
De este 8-ra otthon is voltunk Carlowban. Mivel szerda este volt, muszáj volt bulizni menni. Amaury kedves barátomnak volt a szülinapi party-ja, és többen voltunk, mivel kezdenek hazajönni a szünetre hazatért báránykák. Amikor megláttam Jesse-t, szabályosan a nyakába ugrottam :D És Marine-nak is megjött Juhani-ja, szóval mindenki boldog volt.
Meglátogattuk a Glendalougt-t, a Két tó völgyét, amely egy mesés hely egy régi kerektoronnyal, templommal, temetővel és 2 nagy tóval. Rájöttem ott, hogy én már voltam itt a családdal 6 éve, apu, ha emlékszel, itt tolmácskodtál, mondtad, amit az idegenvezető gagyogott angolul. 
Sajnos szakadt az eső és bőrig áztunk, nem tudtunk sokat sétálni, de elmékezetes marad ez a nap. Este elmentünk bevásárolni, mivel Marine-nak volt most autója, így beszerezhettem a nehezen hazavihető kajákat és italokat. 
Kedden nekivágtunk az útnak, meghódítani Észak-Írországoz. Pár órányi autózás után el is értünk a határhoz, ami nem is létezik. 
Út közben sokat olvastam az Észak- Ír történelemről, miért is tartanak ott, ahol tartanak, miért szakadt szét Írország. Nem akarok kiselőadást tartani, de a lényeg a protestánsok és a katolikusok közti ellentét, ezt megfűszerezve a skóciából és Angilából beáramló lakossággal (protestánsok) és végül mostmár ez egy vallási összetűzés mögé rejtett politikai háború. 
Nos leszögezem, én semmilyen negatív dolgot nem láttam ottartózkodásom ideje alatt. Ami nagy különbség a 2 rész között, hogy az észak úgy néz ki, mint anglia, gyárak mindenhol, az épületek rosszabb állapotban vannak.
Írországban minden tipp-topp és szép, kőkerítések stb. Nagyon megörültem, amikor megláttam az árakat. Mára a font az euró szintjére süllyedt, így szerencsésen sokat ért a pénzünk font=euró.
Első város, amit láttunk Londonderry, vagy Derry. A határ mellett fekszik, és potitikai jelentősége van. De nem fontos város. Az északi part ugyanolyan szép, mint a nyugati part természetesen. 
Erre a napra egy dolog volt betervezve, a Giant's causeway. Ez egy természeti képződmény, Észak-Írország első számú látványossága. 
Hatszögletű bazaltoszlopok alakultak ki a tenger partján körülbelül 55 millió évvel ezelőtt a vulkáni tevékenység miatt. 
Nem csak ez érdekes, hanem a körülötte fekvő túra-ösvények is, amit mi sikeresen megmásztunk. 
A természet csodája ez a táj, és a délutáni napsütésben sikerült eléggé szép képeket készítenünk. 
Mivel sok kilóméter állt a hátunk mögött, így este megszálltunk, és nem mentünk tovább Belfastba. Ballycastle volt a hely neve.
A francia útikönyvben találtunk egy hostelt, de nem találtuk meg a városban. Az óceánparton megálltunk, ami egyben a belváros is, és épp ott volt egy hostel. Bementünk, hátha van helyük, és csodás csodájára volt, sőt. 
Kaptunk egy egész apartmant konyhával, 2 szobával, kandallóval, hintaszékkel és DVD-vel :D Nagy mázlink volt, gyönyörű ház volt és a kilátás egyszerűen mesés. 
nyugati partot és az északi részeket. Vasárnap 10-kor indultunk nagy utunkra. Szerintem én megfelelően szolíd mennyiségű ruhát vittem magammal, nem úgy, mint a lányok :) Az elején szeretném leszögezni, ebben a bejegyzésben nagy mennyiségben fognak előfordulni a "csodálatos", "lélegzetelállító", "gyönyörű", "képrázatos" szavak. Próbálom őket mellőzni, ha tudom, mindenhez gondoljátok hozzá. Jah és ha kíváncsiak vagytok bővebben, ajánlom ezt az oldalt: 
Első nap Galway felé mentünk, de a várost nem néztük meg, már jártunk ott, lást valamikor februárban... A Connemara tavak nagyon híresek (előtte sosem hallottam róluk), a franciáknak van egy daluk róla, azért ismerik. 
Gyönyörű tájakon autóztunk, szikrázó napsütés volt az első napon. Leültünk az egyik tó partján ebédelni. Majd tovább haladtunk első napi szállásunk felé, ami Clifden mellett volt. Az út során a színek harmóniájával és a tökéletes élettel találkoztunk. Megpróbáltunk becserkészni pár barit, hogy közös fotókat késíztsünk, de nem nagyon barátságosak az emberekkel. 
Az egész út alatt mellesleg bárányvadászatot tartottunk, ezt a képek is igazolják majd. 
A túraútvolnal végig szerpentines ösvényeken húzódik, és az autóval eléggé nehéz közlekedni rajza, mivel egy sávos az út, de 2 irányú a forgalom. De Marine ügyesen vezetett végig, semmi baja nem esett a kocsinknak. Igazából nehéz írni ezekről a tájakról, látni kell őket. Ezért több képet is teszek fel, azok meséljenek helyettem.
Szóval a szállásunk egy B&B volt, melynek fekvése nem volt valami rossz, az óceán parttól kb 100 méterre, a zöld hegyek lábánál. Igényes szobák és nagyszerű kiszolgálás várt minket. Marine-al aludtam, az anyukája meg külön szobában. Délután mikor megérkeztünk, csak tátottuk a szánkat. Elindultunk, hogy csináljuk pár fotót az Atlanti óceánról. Én meg is mostam a lábamat benne, és nem mondanám, hogy fürdésre volna kitalálva a hőfoka. Azok az állatok, akik itt élnek, ilyen panorámában, biztosan nagyon finomak. Mindenesetre irigylésre méltó az életük. 
A hegyoldalon legelésznek a zöld füvön, közben az óceánt bámulhatják...
